Csikós József és felesége, Irma tragikus hirtelenséggel vesztették el 33 éves fiukat. – Májusban lesz hat éve, hogy Csiki egy reggel nem ébredt fel. Megállt a szíve. A mentősök hosszú küzdelem után visszahozták ugyan, de csak a szerveit tudták megmenteni, mert bekövetkezett nála az agyhalál. Amikor a tragédia megtörtént, hallani sem akartunk, arról, hogy a fiam szerveit átültessék vadidegen emberekbe. De a törvény azt írja elő, hogy aki életében nem nyilatkozott, vagyis nem tiltotta meg a háziorvosánál, hogy a szerveit továbbadják, akkor automatikusan viszik, csak kiskorú esetében kérik a szülők hozzájárulását. Minden erőnkkel tiltakoztunk, de hiába – idézte fel a történteket Csiki édesanyja.

                        

Megtört a jég

– A fiam halála után, több mint két év telt el, mire összeszedtem magam. Addig nagyon fájdalmas volt minden. Budapesten a Fiumei úti temetőben az Ismeretlen donorok tiszteletére állított kopjafánál tört meg bennem a jég. Az emlékműnél láttam, hogy milyen hálásak azok az emberek, aki szervátültetésen estek át. Az a mérhetetlen hála és köszönet, amit ott mutattak, nagyon megerősített. Akkor döbbentem rá, hogy a fiam halála nem volt értelmetlen, mert megmentette három ember életét is. Onnantól kezdve erősödtem – részletezte Irma.

A Magyar Szervátültetettek Szövetsége minden év március 21-én ünnepséget szervez a Fiumei úti temetőben az Ismeretlen donorok emlékére állított kopjafánál. Itt köszönik meg az ajándékba kapott életüket. A fiam barátja vitt el bennünket oda, de nem mondta meg, hogy ünnepség lesz és, hogy ott lesznek a szervátültetésen átesett emberek is. Csak a temetőben szembesültünk azzal, hogy hová is csöppentünk. Míg ők boldogok és hálásak voltak az új életükért, mi borzalmasan sírtunk – mesélte Irma.

Sokat gondolnak
a donorokra

– Az ünnepségén végén odamentem a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnök asszonyához, Berente Judithoz, aki rögtön kiszúrta, hogy mi a másik oldalt képviseljük. Érdeklődött, kérdezgette, hogyan éltük meg a tragédiát, mi késztetett bennünket arra, hogy elmenjünk erre a megemlékezésre. Elmondtam neki és a többi szervátültetettnek, hogy azt szeretném tudni, mit éreztetek, amikor megkapták egy másik ember – esetleg a fiam – szervét, miközben mi hirtelen elveszítettük a szerettünket. Azt válaszolták, hogy nagyon sokat gondolnak a donorra és arra, mekkora fájdalom ért minket, hozzátartozókat. Nagyon várták, hogy valaki jelentkezzen a donorok oldaláról, de eddig soha senki nem kereste őket. Nem tudtak kapcsolatot teremteni, ezért is örültek, hogy végre megtört a jég és egy donor hozzátartozó megjelent. Felkérésükre a következő évben én mondtam beszédet márciusi ünnepségükön. Azóta is tartjuk a kapcsolatot a szövetséggel, de a szervkoordinációs iroda vezetője is jelezte, hogy szeretne velünk megismerkedni, mert eddig még donor hozzátartozó nem jelentkezett, soha nem tudtak senkit kifaggatni, hogyan éli meg a család a szeretett személyt ilyen módon való elvesztését – tette hozzá Csiki édesanyja, aki arról is beszélt, nagyon szeretne találkozni azokkal az emberekkel, akik a fia szerveivel élnek.Elmondanám nekik, hogy milyen nagyszerű ember volt a fiam, akit nagyon sokan szerettek. Szeretném, ha megkeresnének minket. Jól esne látni, kikben él tovább a fiam – mondta az édesanya.