Miért nem vállaltuk az NBIII-at?

Joggal tehetik fel a kérdést, immáron sokadszorra. Az igazat megvallva a korábbi években csak a 2012/13-as szezon végén volt egyáltalán tervben a magasabb osztály elvállalása, de akkor jött az MTK henger és szépen helyben hagyott minket! Azóta meg sem fordult a fejünkben, hogy osztályt lépjünk, bár egy évvel később még osztályozót is játszottunk (és nyertünk) a Szabadkígyós ellen. Azon a párharcon felszabadultan játszhattunk, mivel még az osztályozó után is dönthettünk úgy, hogy nem vállaljuk az NBIII-at. Mi akkor már tudtuk, hogy nem fogjuk. De élmény volt! Sportélmény! Tavaly végül nem is kellett volna osztályozót játszani, hiszen alig vállalta néhány megyei bajnok csapat a feljutást. Mi persze ekkor sem vállaltuk (mi galádok!).

Ennyit a történelemről, de nézzük a mostani (régi-új) helyzetet:

A Kiskunfélegyháza nem vállalta az osztályozókat…

Bejött a 0,01 %...

Újra meghátráltak a Félegyháziak…

Idén soha nem látott elszántsággal és akarattal vágtunk bele az NBIII-as indulás megszervezésébe. Csak egyet hibáztunk. Mindezt későn kezdtük el. Ezt tudtuk is, de az utolsó pillanatig hittük, hogy meg tudjuk oldani az összes utunkba kerülő feladatot. Az elmúlt szezon tavaszi nyitó meccse után nem gondoltuk, hogy reális esélyünk lehet a bajnoki cím megszerzésére, így NBIII szempontjából ültünk a babérjainkon. Majd pár fordulóval később összeállt valami, a játékosok igazi CSAPATTÁ értek, köszönhetően elsősorban Szabó István vezetőedző áldozatos munkájának. Aztán jöttek a győzelmek sorban, majd a nagy rangadó…3:1 ide…BAJNOKCSAPAT…ismét…újra…CSAK A FÉLEGYHÁZA! Nyugodtan ki merjük jelenteni, hogy ezt álmunkban sem gondoltuk volna. A srácok megmutatták, hogy miért érdemes focizni, miért is imádjuk annyian ezt a sportágat! Örök emlék marad a nagy rivális otthonában aratott győzelem!

Másnap elkezdődött a komolyabb szervezés, hogy is oldhatnánk meg a dolgot, mik a pontos feltételek, mi a pro és mi a kontra az NBIII mellett és ellen. Fellelkesített bennünket az MLSZ által kínált 30 millió forintos támogatás, a fényes tiszakécskei győzelem, valamint a tény, hogy egyedüli NB-s csapata lehetnénk Bács-Kiskun megyének. Mindezek a realitás érzékünket is eltorzították. Úgy gondoltuk most vagy soha, induljunk el, csináljuk meg. Aztán a lázas információ gyűjtés alatt egyre több, egyre bonyolultabb problémák merültek fel. Problémák, mint:

- hogy igazoljunk játékosokat, amikor a megye I-ben maradó top klubok legalább 3-szor annyi pénzt tudnak fizetni egy-egy játékosnak, mint mi

- hogy töltsük fel utánpótlás korosztályainkat a megfelelő (stabil) létszámokra

- hogy alkalmazzuk az eddigi edzőinket, akiknek nincs még megfelelő licencük, de évek óta nagyszerű munkát végeznek (egy licenc képzés legalább egy évig tart és a többszörös túljelentkezések miatt bekerülni is nehéz ezekre a tanfolyamokra)

-hogy fejlesszük egy nyár alatt úgy az infrastruktúránkat, hogy az megfelelő legyen az NBIII elvárásainak ( csapatunkkal ellentétben sportpályánk nem kapott NBIII-as licencet, hazai meccseinket pedig nem akartuk volna idegenben játszani)

Több NBIII-as és NBII-es klubbal egyeztettünk, segítségüket kértük, hogy avassanak be néhány kulisszatitokba. A hallottak alapján egyre inkább kezdtünk elbizonytalanodni. Elbizonytalanodtunk azért, mert éreztük: a jelenlegi szervezeti felépítésünk, az amatőr jellegű tevékenységünk, a pályánk adottságai és a jelenlegi pénzügyi támogatottságunk messze elmarad attól, amit az NBIII megkövetel. 
Rájöttünk, hogy egy ilyen osztályváltáshoz sokkal több és sokkal szervezettebb előkészületek szükségesek, akár több év. Azt hittük, hogy egyszerű lesz, de gyorsan megértettük, hogy hol a helyünk. Nekünk a megyei labdarúgásban a helyünk, itt tudunk érvényesülni, itt tudjuk követni a bevezetendő szabályozásokat, itt tudunk sikeresek lenni. Nekünk itt a helyünk! 
Immár kijelenthető, hogy vezetőségünk célja az, hogy a Bács-Kiskun megyei labdarúgásban a Kiskunfélegyházi Honvéd TK meghatározó szerepet töltsön be, itt akarunk sikeresek lenni, itt akarjuk megvalósítani önmagunkat, itt akarjuk elérni álmainkat. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy lehetőségeinkhez mérten versenyképes csapatot verbuválunk, megfelelő játékosokból, akiknek biztos nem fogjuk azt mondani, hogy ne nyerjenek bajnokságot, ha megvan rá az esélyük! Hisz az amatőr labdarúgás lényege az egészséges versenyszellem kialakítása. És mi amatőrök vagyunk! És labdarúgók vagyunk! És van egészséges versenyszellemünk!

Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki segített nekünk ebben az időszakban, aki pontos és fontos információkat osztott meg velünk, köszönjük Kiskunfélegyháza Város vezetésének pozitív hozzáállását és az MLSZ munkatársainak segítőkészségét. Köszönjük a szurkolók és játékosok kitartását, támogatását és megértését! Tudjuk, hogy sokan (újra) csalódtak bennünk, de higgyék el az adott helyzetben ez volt a megfelelő döntés. A jelenlegi vezetők döntése! Azoké a vezetőké, akik mindig is szívügyüknek érezték, érzik és fogják érezni Kiskunfélegyháza labdarúgó életének szervezését, fejlesztését! Hajrá Félegyháza!

-KHTK vezetősége-